Mit sportoljon gyermekünk, mikor és hogyan válasszunk sportágat?
Vajon hányszor jutott már eszünkbe a gondolat, hogy gyermekünk elég időt tölt – e mozgással? Ha nem akkor milyen sportággal ismerkedjen meg, egyáltalán hogyan válasszunk neki való mozgásfajtát?
Természetesen nehéz gyermekeinket egyik pillanatról a másikra rávenni egy – egy sportág megismertetéséhez, bár való igaz, hogy a 7 – 12 éves korig tartó időszakban rendelkeznek a legnagyobb mozgásigénnyel, így ilyenkor a legkönnyebb olyan mozgásformát választani, melyben sikerélmény esetén további motivációt is nyerhetünk.
Nagyon fontos a szülői példamutatás, hiszen a sportoló családoknál - ahol a szülő aktívan sportol, a gyermek e mintát követve már 3-4 éves kortól utánozza azokat a mozgásokat, melyeket szűkebb környezetében tapasztal.
Óvodás kortól a legfontosabb, hogy a gyermek a természetes mozgások a futások, ugrások, dobások megtanulása mellett sokmozgásos, mozgásutánzós, játékos feladatok kerüljenek előtérbe. Ismerkedjenek meg olyan sporteszközökkel mint a labda, babzsák stb., kússzanak - másszanak, fogózzanak, bújócskázzanak, egyensúlyozzanak… Elsősorban a ciklikus mozgásokat sajátítják el ilyenkor könnyen, így megtaníthatjuk őket kerékpározni vagy akár egy tanfolyam keretben úszni is. Ilyenkor már elsajátíthatók a küzdősportok alapvető mozgásai, mint a fogások, esések és a gurulások is.
Ebben a korban elkezdett sportági edzések, még nem szükségesek, ezek még nem határozzák meg, hogy csemeténk később sikeres lesz – e valamelyikben. Vannak sportegyesületek, amelyek már ilyenkor előszeretettel vallanak néhány gyermeket tehetségesnek. Ilyenkor azonban testalkat és testmagasság alapján lehet véleményt alkotni, de ez távol áll a tehetség fogalmától. A leglényegesebb, hogy gyermekünk minél több játékos feladaton keresztül szeresse meg a mozgást.
Iskoláskorban ( 7 – 12 ) már hatalmas a mozgásigény. Ekkor különösen fontos a testmozgás, mert a növekedéssel együtt a testsúlygyarapodás is fokozódhat. Ilyenkor már járhatnak bármilyen sportági edzésre, (foci – kézilabda – lovaglás stb.) Ilyenkor is fontosak a közös családi mozgásprogramok, kerékpározás és gyalogtúra vagy bármilyen labdajáték. Versenyszerű sportról ebben az időszakban még nem érdemes beszélni, mert az általános mozgástanulás időszaka zajlik. Túl korai versenysporttal, sok alapmozgás megtanulása helyett a sportág specifikus mozgások kerülnek előtérbe, amely ilyenkor még nem szerencsés.
Azt viszont már ilyenkor is megállapíthatjuk, hogy gyermekünk fejlettsége, megfelel – e a korosztályának, egyáltalán szeret- e mozogni, s vannak – e az átlagosnál fejlettebb képességei...
Mindenképp fontos, hogy eddigre megtanuljanak úszni, mivel a vízbiztonság mellett az úszás kiválóan fejleszti a légzőszerveket. Tudjanak kerékpározni, amellyel fejlesztjük mozgáskoordinációt és egyensúlyérzékelést, és pozitívan hat az állóképességre. Ismerjék meg és játsszák a csapatjátékokat (labdarúgás, kézi- vagy kosárlabda…), mert azok fejlesztik a koordinációs és kondicionális képességeket egyaránt.
Iskoláskorban már el lehet vinni őket egy olyan sportegyesülethez, ahol az életkori sajátosságokat figyelembe véve végeznek gyakorlatokat. Vezessük rá a gyermeket, hogy az első olyan sportágat ő válassza ki, amelyben egyszer majd nagy bajnok szeretne lenni, s tetszik neki. Így mindenképpen motiváltan kezdhet bele az első edzésekbe. Lényeges, hogy semmit ne erőltessünk, érezze jól magát a gyermek, hiszen számára az a természetes, ha játékosan tanul, erősödik, és ügyesedik.
Ilyenkor a szülő feladata és felelőssége, hogy többször vigye olyan helyre gyereket, ahol megfigyelheti, hogy milyen jellegű sportágak ragadják meg a figyelmét. Látogassuk meg az első néhány edzést, figyeljük meg milyenek az edzők, hogy bánnak, hogy kommunikálnak a gyerekekkel, dicsérnek - e, van-e büntetés, vagy akár csúnya beszéd stb., egyszóval milyen a hangulata a gyakorlásnak.
7-8 éves korban, tehát nagyjából 1 – 2. osztályban lehet először felmérni a gyerekeket, hogy testalkatuk, készségük, képességeik (antropológia), és a sportképességek mellett a beállítódásuk melyik sportág űzésében teszi sikeressé. Tíz – tizenkét éves korra szinte biztonsággal megállapítható, hogy melyik sportággal érdemes versenyszerűen foglalkozni a gyermeknek.
S hogy mikor érdemes elkezdeni a versenyszerű sportolást?
A legtöbb sportágnál nagyjából 10 éves kor környékére tolódik, vagyis előtte is sportolhat a gyermek, csak ekkor ideális elkezdenie a versenyzést. Természetesen ettől egyes sportágaknál lehetnek kisebb – nagyobb eltérések.
A sportág kiválasztásában segíthet még a sportantropometriai vizsgálat, amelyet hét éves kortól ajánlott elvégeztetni. A sportantropometria mérésen és statisztikai eredményeken alapul. Összesen huszonnégy ponton mérik meg a testet, mint testsúly, testmagasság, könyékszélesség, vádli, alkar bőrredőinek vastagsága stb. Segítségével meg tudják állapítani, hogy van-e eltérés egy gyermek biológiai és naptári életkora között, továbbá meghatározzák a várható felnőttkori testmagasságát, testalkattípusát, erősíthetőségét, hízékonyságát, optimális testtömegét és terhelhetőségét. Ezen adatok kiértékelése alapján pedig segítenek a sportágválasztásban.
A fenti vizsgálat elvégzése nemcsak azért lehet lényeges, mert a gyermek választása nem mindig jó. Igaz az általa választott sporthoz nagyobb kedve van, viszont a neki megfelelő sportágban hamarabb sikerélmény érheti, ezzel a lelkesedése is megjöhet. Természetesen az a legszerencsésebb, ha a gyermek vágya, illetve a vizsgálat eredménye is megegyezik.
Forrás: www.hajraegeszseg.hu
Fotó: sxc.hu
